(Évi, összes)
Összegzek, integrálok.
Ez az az időszak, nekem ilyenkor mindig számvetés, minden életterületemen. Munkában, hivatásban az év ajándéka a meseterápiás munka volt. Rengeteg szépséget és nagyszerű élményt kaptam vele én is, és remélem, tudtam is adni. Felsorolni sem tudom. Volt önálló mese-estem, tartottam havonta csoportokat és járok rendszeresen mesélni, és egyéni terápiában is van szép megtapasztalás, tanulási folyamat és siker is. Meséltem a volt és egyetlen osztályomnak, számomra az év egyik legszebb ajándéka – amit én adhattam – talán ez volt. Családi ünnepeinken is jelen vannak a mesék, és a két unokaöcsémnek, folyamatosan, fürdéskor, lefekvéskor, akiknek mindig új meséket kell tanulnom, mert szivacs agyukkal beszippantják a régieket, és nekik hamar unalmas, kell a friss, az új… Azóta folyamatosan mesekönyv kutatásban és vásárlásban vagyok, olvasok, tanulok, ez valóban egy életre szóló vállalás, szemlélet, gondolkodásmód, életforma. Sokszor úgy érzem, egész embert és rengeteg időt kíván. Igyekszem ritkaságokat elcsípni, tegnap az antikváriumban egy indián és afrikai meséket tartalmazó 2 kötetet nem bírtam ott hagyni. Az afrikait ma kivégeztük a fiúkkal, az indiánban pedig megtaláltam életem talán legszebb férfi – nő, vagy szerelmes meséjét, teljesen a hatása alatt vagyok, beszippantott… Inspirál, segít, annyira jó ez így, szeretem. Mert persze vannak témáim, amik foglalkoztatnak, vagy örök kedvencek, vagy mesék, amikben én is időről – időre benne vagyok, vagy épp tovább lépek, és az is nagyszerű felismerés és érzés. Önmunkában is hű társaim a mesék.
És akkor a mai visszaérkező visszaigazolás, vagy ajándék: kisebbik unokaöcsém elkezdett mesélni. Saját meséket. Kitalálja, összerakja. Van benne ismerős részlet, de teljesen új ötlet is. És ma este, a fondű-este után ő mesélt, a családnak. Elképedve hallgattuk. Nagyon ügyes. Hihetetlen szókinccsel, ötletekkel, kreativitással… Én nem tudok így, nekem feladat a szövegek megtanulása. Ő alkot, bátor, élénk fantáziával gyúrja, alakítja, mondja. Nagyon örültem. Jókor talált rá, termékeny talajra hullott, és ma már mindenkinek mondta. A karácsonyi performanszunkat próbálva, tervezve még mindketten azt mondták, ők nem szeretnek szerepelni, ez mára nála már változott. Figyelem, segítem, támogatom. Szurkolok, hogy magasra merjen és tudjon szárnyalni.
Két visszajelzést kaptam ismerősöktől, barátoktól nemrégiben, az egyiken egy mesélésemen volt ott valaki, a másikon a kórusos szereplésen. És azt hallottam, hogy mindkét alkalmon nagyon szép voltam. Azt hiszem, értem, miért van ez így. Ilyenkor belülről ragyogóan önazonos vagyok. Még a táncot tudom ehhez hozzá tenni, és akkor valóban teljes ez a kép. A múltkor az 5 Ritmus 5 éves szülinapján beszélgettünk gyerekkori álom-munkákról, szerepekről, és én ott azt mondtam, tanítottam a babáimat, meg titkárnőset játszottam, de előtte a hintán ülve énekeltem és verset, mesét mondtam, meg táncoltam, pörögtem-forogtam, szerepeltem, folyamatosan… Hát, ennyi ez, meg ilyen. Jó megérkezni ehhez a fajta önmegvalósításhoz, és visszavenni minden sámán – táltos, kreatív és teremtő erőnket. Azt, amire érkeztél, születtél…
Jelent meg mesteremmel, Boldizsár Ildikóval pár cikk az utóbbi napokban:
https://www.kortarsonline.hu/…/interju-boldizsar-ildiko…
Örömmel osztom meg őket, mert a módszer ismertetése és egyre népszerűbbé válása mindig nagy öröm számomra, épp úgy az is, hogy egy nagyszerű közösségnek a tagja lehetek Ildikó tanítványaként.
Nem tervezek én sem. Csak lazán, fontosabb csomópontokat, érzések alapján. Amióta táncolok, egy lépés az, amire figyelek, hol nyílik meg a tér, merre lehet haladni. A mesékkel mindenképp lépünk, áramlunk, haladunk tovább, az úton, amit járok. Mert hiszek bennük, és nagyon erősít, ami történik, zajlik. Jól érzem magam nagyon ebben a szerepemben. Köszönöm, ha velem tartottál, és találkoztunk már eddig valahol, és örülök, ha találkozunk majd, amikor eljön az ideje, valamelyik útelágazásnál!
A fotókon mesélős rendezvényeken vagyok látható.